Életfa

Az ősmagyar hagyományokban alapmotívum.
Nevezik Égig érő fának, Tetejetlen fának,
Világfának is. Keletre nyúló gyökereink miatt lehet Keletfa is.
A Világmindenséget szimbolizálja: erős gyökérzetével, sudár egyenes törzsével,
szerteágazó ágrendszerével, lombkoronájával tekintélyt parancsolóan áll, ágai között
a Nap, a Hold, a csillagok a teljességet jelenítik meg.
Táltosfának is nevezték, az ősi szertartásokon a tanítót, orvost és papot egy személyben
megtestesítő táltos ezen felkapaszkodva jutott fizikai és szellemi magaslatokra égi
tudást nyerve.

Az életfa-hagyományt sok magyar népszokás őrzi, elemei ott találhatók; például
a tavasz a megújulást jelképező májusfaállításban, de az erdélyi Magyarvistán
óriási lakodalmas kalácsba tűzött ágak is ezt idézik, vagy a színes szalagokkal
feldíszített ágasfa Torockón a lakodalmas ház udvarán egyaránt az életet,
a termékenységet szimbolizálja